Ma már számít egy munkahelyi elbeszélgetésen a megnyerő külső, s kimondva -kimondatlanul előnyösebb pozícióban várja a döntést az a pályázó, akinek pl. nincsenek az arckifejezését fáradtabbá tévő táskák a szeme alatt.

Ezen megnövekedett elvárások eredményezik azt is, hogy folyamatosan nő a férfi páciensek aránya is. A nyilvánvalóan férfi műtétnek számító (bár ritkán hölgyeknél is végzett) hajátültetésen vagy mindkét nemre jellemző orrplasztikán kívül egyre nagyobb számban jelentkeznek szemhéj-, arcplasztikára, avagy zsírszívásra az erősebb nem képviselői is!

A plasztikai műtétek közül a mellműtétek a leggyakoribbak. Ezen belül a mellnagyobbítás vezet a rangsorban, hiszen a fejlődési okokra visszavezethető kicsiny mellek kamaszkortól sok és súlyos gondot okoznak viselőiknek. Számos, női mivoltában magát csökkent értékűnek tartó hölgy ettől súlyos általános és/vagy párkapcsolati önbizalomhiányban szenved, gátlásai megakadályozzák a normális párválasztásban, a harmónikus szexuális életben ennek minden negatív vonzatával. A szülés-szoptatás után nagyon gyakran előforduló kedvezőtlen esztétikai változások (a terhesség előttinél kisebb, esetleg megereszkedett emlők) talán a leggyakoribb okok, amit ugyancsak emlőnagyobbítással lehet (szükség szerint emlő-felvarrással kiegészítve) korrigálni.

Hangsúlyozni kell, hogy semminemű rákkeltő, vagy más egészségkárosító mellékhatása nincs a szilikongéllel töltött protéziseknek. Nagyszámú végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy az emlőrák előfordulása semmivel nem magasabb a protézisviselők között, mint a kontrollcsoportnál, sőt egyes statisztikákban alacsonyabb. Egyértelmű előnyként fogalmazzák meg azt, hogy az implantátumot viselő hölgyek sokkal pontosabban végzik a mindenki számára fontosnak tartott önvizsgálatot, fegyelmezettebben járnak a kötelező időszakos onkológiai szűrővizsgálatokra, így az emlőprotézistől függetlenül esetlegesen kialakuló malignus elváltozások korábbi stádiumban kerülhetnek felismerésre. A protézis egyébként nem gátolja a diagnosztikát azaz ultrahang, mammographia, MRI, CT végezhető.

Természetesen a másik irányú eltérés, a túlságosan nagy mellek is számos – és nem csupán esztétikai és lelki, hanem akár súlyos fizikaigondot (a nagy súly okozta hátfájás, gerincproblémák, a melltartó pántja okozta bevágások, az alsó áthajlás higiénés problémái, stb.) is jelenthetnek, s ugyancsak műtétet indokolhatnak (emlőkisebbítés és felvarrás).

Amennyiben nagyságbeli probléma nincs, csupán az emlők megereszkedettsége a panasz, úgy emlőfelvarrást végzünk, amelynek sokféle technikája közül választjuk ki a konkrét esetben ideális megoldást.

Az emlőműtétek után gyakoriságban a zsírszívás, szemhéj-, orr-, arcplasztikák következnek.

A zsírszívás évtizedek óta töretlen népszerűségnek örvend. Nagyon fontos megjegyezni, hogy nem alkalmas fogyókúra kiváltására, nem alkalmas lényeges súlyfelesleg megszüntetésére. Előnytelen, kontúrhibákat okozó helyi zsírlerakódások redukálására, a kontúrhiba javítására szolgál, minimális metszésekkel, hegekkel jár, megfelelő indikáció és szakszerű kivitelezés mellett nagyon jó eredményt adhat. Leggyakrabban a külső combtájékon előforduló úgynevezett „lovaglónadrág”, csípő-, has-, belső comb-, toka-, térdtáji zsírlerakódások esetén használjuk, ritkábban háti és egyéb elváltozások esetén is szóba jön. A hagyományos zsírszívás mellett ma már az ultrahangos és még újabban a vibrációval kiegészített zsírszívási technika is elérhető. Fontos megemlíteni, hogy a zsírszívás alapfeltétele a bőr megfelelő rugalmassága, hiszen a lecsökkent térfogatnak megfelelő feszes bőrt a műtét után a bőr zsugorodásával kell elérnünk. Végezhető helyi érzéstelenítésben, illetve altatásban, mi a gyakorlatunkban a nagyobb területek és vaskosabb zsírréteg esetén mindenképpen az altatást tartjuk megfelelőnek.

A szemhéjplasztikák, különböző típusú arcplasztikák, valamint az orrplasztika különleges helyet foglalnak el, mivel arcunk szabadon van, nem takarható, meghatározó jelentőségű az egyén egész megjelenése szempontjából.

A felső szemhéjakon általában a ptotikus bőrfelesleg okoz esztétikai panaszt, az alsó szemhéjakon a bőrfelesleg kisebb, itt általában a zsírszövet előbukása okozza a táskásodásnak nevezett előnytelen elváltozást. A megoldásként alkalmazott plasztika a helyi anatómiai viszonyok miatt rendkívül finom, gyakorlatilag alig észrevehető heggel, viszont látványos eredménnyel jár. Általában helyi érzéstelenítésben végezzük, de altatásban is végezhető.

Az orrdeformitások nemcsak Cyrano-i méretek esetén okozhatnak gátlásokat. A különböző típusú elváltozások általában zárt orrplasztikával megoldhatók (csupán az orron belül, nem látható helyen vannak metszések, következményes hegek), ritkábban ún. nyílt műtétet alkalmazunk, nem feltűnő heggel gyógyuló külső haránt metszéssel kiegészített belső metszésekkel. Orrszárny-kisebbítés esetén szintén alig észrevehető kis külső hegek maradnak. Amennyiben orrsövény-ferdülés okozta orrlégzési panasz is fennáll, úgy az esztétikai műtétet (akár egy ülésben is elvégezhető a két beavatkozás) kiegészítjük orrsövényműtéttel, fül-orr-gégész szakorvos segítségével. Kombinált műtét mindenképpen altatásban történik, de pácienseink igényének megfelelően az orrplasztikák döntő részét is altatásban végezzük (ez végezhető helyi érzéstelenítésben is).

Az arcplasztikák különböző típusai (felső, alsó, teljes, homloktáji, toka, illetve ezek kombinációi) természetesen a korrigálandó elváltozásoktól függően alkalmazandók, illetve egymással kombinálhatók. A korábban csak a bőr megfeszítésére szorítkozó módszerek mellett ma már a bőr alatti rétegeket is megfeszítő, különböző mélységű eljárások is vannak, illetve léteznek kevésbé súlyos elváltozások esetére ún. „mini-liftek”, illetve legújabban a fémszálbehúzások, amelyek lényegesen egyszerűbb műtéti és postoperatív szakot jelentenek. A hagyományos nyílt arcplasztikák mellett bizonyos esetekben az endoszkópos műtéti technika jön szóba (elsősorban homlokemelés, illetve arcközépemelés esetében). Esetenként implantátum beültetésére is sor kerülhet (áll, pofa vagy egyéb anyaghiány pótlására, a kontúr javítására tömör szilikon, vagy egyéb szövetbarát anyagú protézis). A műtét kiterjedésétől, a műtéti időtől és a páciens igényétől függően döntünk az érzéstelenítés módjáról (amennyiben lehetséges a helyi érzéstelenítést részesítjük előnyben).

Az arcráncok kezelésében nagyon nagy szereppel bírnak egyéb műtéti és nem műtéti eljárások is. Az egyéb műtét alatt a lézerműtéteket, illetve IPL (intenzív pulzáló fény) -kezeléseket, valamint a lézerek által egyre inkább kiszorított dermabráziót (a bőr felső rétegének mechanikus lecsiszolása), kémiai peelinget (hámlasztást) értjük.

A lézer-, illetve az IPL-készülékek a festékes elváltozások, szőrtelenítés, tetoválások eltávolítása terén is nagyon jelentős szereppel bír. Speciális hullámhosszon működő (vagy változtatható hullámhosszon működő) készülékekkel a különböző színű elváltozásokat szelektíven lehet kezelni, s akár egy többszínű tetoválást heg nélkül el lehet távolítani.

Az injekciós ráncfeltöltő, anyaghiánypótló (ajakvastagítás, pofalágyrésznövelés) anyagok különböző fajtái hatóanyagban, hatástartamban különböznek egymástól.

Az arcon lévő beavatkozásoknál megemlítendő az ajakpír szélesítésére a fentebb említett injekciós kezelések mellett alkalmas műtét, amely tartós eredményt ad.

A fülplasztikával korrigálható elálló fülek vitathatatlanul a gúny céltáblájává teszik nemcsak a gyermekeket, de a felnőtteket is.  Komoly gátlásokat idéznek elő viselőjükben (tapsinak, fülesnek csúfolt gyermekek, füleiket takaró frizurát viselő hölgyek, akik vizes fejjel nem mernek a medencéből kijönni, avagy emiatt be sem mennek, stb.). Akár helyi érzéstelenítésben már az iskola elkezdése előtt (6 – 7 éves korban) is gond nélkül megoperálható, drámai változást hozó, nem nagy beavatkozás, amellyel eleve kivédhető a csúfolódás okozta negatív élmény. Természetesen a későbbi életkorban is bármikor korrigálható.

A hajas fejbőr átültetés nagyon sok férfi (sokkal ritkábban nő) számára jelenthet vigaszt látványos „hiányosságára”. Többféle módszerrel lehet a kopaszságot korrigálni (lebenyes elforgatás, sorozat-bőrkimetszések, expanderes tágítás utáni bőrkimetszés, a sok szövődménnyel járó, nem természetes eredményt adó műhajbeültetés), de világszerte a tarkótájról vett hajas fejbőr átültetése „mikro-graft” módszerrel ma a legelterjedtebb. A megoldás alapja, hogy a tarkótáji hajhagymák élettartama még a nagyon kopasz embereknél is hosszú, s ez az adottság a fejtetőre, homloktájra való átültetés után is megmarad, azaz a megfelelő helyről, megfelelő technikával vett hajas fejbőr csíkot egy, kettő vagy három hajszálat-hajhagymát tartalmazó (mikro-graft méret) apró bőrszigetekre szeletelve, azokat egyenként a kopasz vagy ritkán hajas területre egyenlő eloszlásban beültetve lényeges javulás biztosítható. Csaknem mindig helyi érzéstelenítésben végezzük. A hajsűrűség fokozható a procedúra ismétlésével.

A korábban már említett zsírszívás önmagában nem alkalmas a hason lévő előnytelen zsírdepók eltávolítására abban az esetben, ha a bőr minősége ezt nem teszi lehetővé. Ilyen esetben, illetve azon esetekben, amikor nem vagy nem csupán a zsírfelesleg, hanem a kitágult, petyhüdt, lógó bőr okoz esztétikai panaszokat, hasplasztikát végzünk, ami a bőrfelesleg alhasi zsírfelesleggel együtt történő eltávolítását jelenti. Hasplasztika során természetesen szükség esetén megtörténik a hasfal helyreállítása is, azaz az egyenes hasizmok terhesség, szülések után gyakran bekövetkező szétcsúszásának a korrekciója is. A hasplasztikát gyakran kiegészítjük zsírszívással, azaz a műtét során egyébként bennmaradó gyomortáji, esetleges csípőtáji zsírfelesleget a jobb eredmény eléréséhez egy ülésben zsírszívással elvékonyítjuk. A műtétet általában altatásban, ritkán epidurál anesztéziában végezzük.

Bőr-zsír felesleg eltávolítása történik a petyhüdt, lógó combok-karok esetén végezhető comb-, kar- illetve fenékplasztikák esetében is. Ezen műtéteknél hátrányt jelent, hogy a hasplasztikától eltérően a műtéti heg az anatómiai adottságokból adódóan ritkán ideális minőségű, fehérneművel -fürdőruhával nem takart helyen van, így komolyan mérlegelendő a műtét elvégzése, illetve csak olyan durva eltérések esetén javasolt, amikor a gyengébb minőségű heg is kevésbé zavaró, mint a korrigálandó állapot.

A különböző jóindulatú bőrelváltozások (anyajegy, szemölcs, atheroma, dermatofibroma, histiocytoma), illetve bizonyos malignus bőrfolyamatok (basalioma) eltávolítását is gyakran végzi plasztikai sebész. Természetesen minden műtétes szakma képviselői a maguk területén művelik ezen beavatkozásokat, a plasztikai sebész olyan szempontból jelenthet pluszt, hogy esetenként a szövetpótlásban való nagyobb jártassága előnyösebb lehet kiterjedtebb, kényesebb helyen lévő műveletek során, mivel a kimetszés nagyságát nem korlátozza a kialakuló szövethiány zárási nehézségétől való félelem. A kisebb elváltozások egyszerű kimetszés, varrás útján megoldhatók. Itt nagyon fontos a metszés ideális irányának szem előtt tartása a heg minősége szempontjából, illetve a megfelelő sebzárási technika. Bonyolultabb esetekben helyi bőrplasztikák vagy távolabbi helyről vett szövetátültetések (az egyszerű rész- vagy teljes vastag bőrátültetéstől a fascio-cutan, myo-cutan, osteo-myo-cutan nyeles, vagy szabad átültetésekig a skála nagyon széles) szükségesek, ahol a bonyolultabb beavatkozások természetesen már a helyreállító sebészet tárgykörét képezik.

A legrosszabb indulatú bőrdaganat, a melanoma malignum sebészete csak olyan centrumokban végezhető korrekt módon, ahol elvégezhető a műtét előtt szükséges összes speciális vizsgálat, az esetenként nagy csonkolással járó kimetszés utáni helyreállító műtét, valamint a műtét utáni adjuváns terápia (speciális kemoterápia) is.

A plasztikai sebészeti műtétek sikere igen komolyan függ a műtét utáni heg minőségétől. A műtéti hegek, de a traumás hegek korrekciója is természetesen fontos tevékenysége a plasztikai sebésznek. Tekintettel a hegek kiemelt jelentőségére, kicsit bővebben foglalkoznánk ezzel a témával.

A test bármely részén lévő, akár traumás, akár műtéti seb következtében kialakult heg – függően a seb minőségétől (mélység, szennyezettség, a sebzés oka, a sebzést létrehozó tárgy, erőbehatás, kiterjedésétől, irányától, a sebellátás-sebgyógyulás típusától, s függően alapvetően a páciens hegesedési hajlamától – változatos megjelenésű, minőségű lehet.

A hegképződés egy aktív sejttevékenység eredménye, így a hegek minősége időben változik, azaz a leggondosabban végzett műtéti sebegyesítés utáni hegek is az első pár hét után átmenetileg vaskosabbak, vörösebbek, keményebbek lesznek, ezen állapotuk hetekig-hónapokig fennmarad, majd elvékonyodnak-elhalványulnak, s ritkán fél-, leginkább egy év múlva érik el átlagban a körülbelüli végállapotukat. Egyes hegek (pl. égés okozta hegek) még egy éven túl is aktívak, változnak.

Mindezek alapján egy évnél korábban nem szoktunk hegkorrekciós műtétet végezni, mivel a hegesedési folyamat aktív részébe a műtéttel beavatkozva nem kiszámítható az eredmény, illetve lehet, hogy a heg végállapotát kivárva, az nem is igényel majd korrekciót.

Alapvetően három hegesedési típust különböztetünk meg, ami a három alapvető hegesedési hajlamot is jelenti:

    Normál hegképződés: vonalszerű, a bőr szintjében lévő, nem feltűnő, gyöngyház-színű, semmilyen fizikai panaszt, illetve funkciózavart nem okozó heg képződik.
    Atrófiás (sorvadt, túl vékony) hegképződés: nagyon vékony, gyakran a bőr szintje alá besüppedő, a sebfeszülés miatt kiszélesedő, esztétikailag esetenként panaszt okozó.
    Hipertrófiás (túlburjánzó, túlságosan vaskos) hegképződés: vaskos, a bőr szintjéből kiemelkedő, fizikai panaszt is okoz (viszketés, égő érzés), esetenként eltérő színű (vörös, livid), funkcionális zavart is okoz, esztétikailag kifogásolható heg képződik.

Különleges elbírálást igényel az úgynevezett keloid. A keloid annyiban különbözik a hipertrófiás hegtől, hogy míg utóbbi az eredeti seb nagyságát soha nem haladja túl, az idő múlásával javulást mutat (halványodik, laposodik), addig a keloid minden irányban túlterjedhet az eredeti seb méretén (az idő múlásával nem javul, sőt ellenkezőleg, nagyobbodik, vastagodik, egyre több szubjektív panaszt okoz). Oka ismeretlen, feltehetően veleszületett hajlam. Ennek bizonyítéka az úgynevezett spontán keloid, amelynek gyakori előfordulási helye a praesternalis regio, váll, hát. Viszonylag gyakran találkozunk vele a fülcimpán, ahol a fülbevaló viselése okozza.

A hegek kezelésére különböző módszerek ismeretesek:

Az atrófiás heg kezelése kizárólag műtéti lehet. Speciális műtéti technikát és varróanyagokat igényel. Semmilyen egyéb kezeléstől eredmény nem várható.

Hipertrófiás hegek okozta funkcionális panaszon értjük a vaskos, úgynevezett „húzó” hegek okozta mozgáskorlátozottságot, amikor a heg gátolja az ízületek szabad mozgását, vagy például a szemhéjak zárását, stb. Ilyen esetekben a heg kezelése, szükség esetén műtéti korrekciója mindenképpen szükséges.

1. Helyi kenőcsös kezelések: Bizonyos kenőcsök minden típusú hegesedés esetén kedvezően befolyásolják a heg minőségét, illetve segítségükkel hamarabb elérhetünk a kielégítő minőségű hegekig. A túl vaskos, hipertrófiás hegek (keloid is!) kezelhetők olyan kenőcsökkel, amelyek a hegképződést visszafogják, illetve a már kialakult vaskos hegeket felpuhítják, ellaposítják, finomabbá teszik. Ilyen kenőcsök: szilikongél tartalmú kenőcsök, illetve tapasz, kortikoszteroid tartalmú kenőcsök. Ezen kenőcsöket a hegképződés folyamán is alkalmazhatjuk, illetve a már kialakult hegek kezelésére is.

2. A hegbe adott kortikoszteroid injekció alkalmazható a túlságosan vaskos hegek, illetve keloidok kezelésére. A hegbe közvetlenül adott anyag a heg ellaposodását, elvékonyodását, a fizikai panaszok, színek csökkenését és megszűnését hivatott elvégezni. Érdemes inkább többször kisebb adagokat beadni időkülönbségekkel, mivel túladagolás léphet fel, ami atrófiás heget eredményezhet, mellékhatásként erezettséggel, ami esztétikailag komoly panaszokat jelenthet.

3. Műtéti korrekció. A hegeket kimetszve, szükség esetén nem megfelelő irányát az ideális felé közelítve (Z-plasztika, sorozat Z-plasztika, W-plasztika), azt újra összevarrva esélyünk van lényegesen jobb minőségű heg elérésére. Itt nagyon fontos a műtét lehetőség szerinti atraumatikus elvégzése, mivel a bőr irharétegének minél kisebb megsértése, irritációja a későbbi heg minőségének záloga. Nagyon fontos a megfelelő varróanyag megválasztása is, illetve a műtét utáni kezelés.

A műtét utáni kezelést illetően minden esetben alkalmazunk a kimetszett heg alapján már megismert hegesedési hajlamnak megfelelő kenőcsös kezelést, szükség esetén egyéb kiegészítő kezelést is.

A kiegészítő kezelések között szóba jön a polarizált fény, nyirokmasszázs, stb.

Durván vaskos hegek esetén, de főleg keloidoknál a hegkimetszést követő 24 órán belül megkezdett speciális röntgenbesugárzást tartjuk szükségesnek és hasznosnak, amely kezeléstől a hegek lényeges minőségjavulását tapasztaljuk.

4. Lézerkezelés, illetve IPL (nagy energiájú pulzáló fény) kezelés. Kétféle kezelés jön szóba. A lágy lézerkezelés a hegesedés folyamata közben és a kialakult hegek esetén is alkalmazható, a biológiai folyamatok aktivizálása révén lehet jó hatású.

A sebészi lézerek, illetve az IPL kezelés pedig a hegek tömegének csökkentése révén képesek a hegek szépítésére.

5. Dermabrazió, azaz a heg tömegének mechanikus „lecsiszolása” is szóba jön, bár ma már a lézer kiszorította ezt a módszert.

A szép hegek érdekében műtét után is szükséges az utasítások pontos betartása (napozás mellőzése minimum 6 hétig, kenőcsös kezelés, a heg nyugalomban tartása, feszüléstől való óvása, kozmetikumoktól tartózkodás, stb.) amely utasításokat az operáló orvos minden esetben személyre szabottan, részletesen ismertet a pácienssel.

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a heg minőségét garantálni egyetlen sebész sem tudja! Ugyancsak fontos megjegyeznünk, hogy a heget nyomtalanul eltüntetni nem tudjuk!

A hegkorrekció célja csak az lehet, hogy minél szebb, finomabb, minél kevésbé feltűnő, minél kevésbé zavaró, az ideálist minél jobban megközelítő hegeket kapjunk a folyamat végén. A hegkorrekció eredménye is kb. 1 év múlva mérhető le természetesen!

A teljességhez hozzátartozik, hogy nem minden esetben lehet a hegeken javítani, illetve szélsőséges esetben akár gyengébb minőségű heget is kaphatunk minden erőfeszítésünk ellenére.

Különösen igaz ez a keloidokra, ahol bármilyen invazív beavatkozás nagyon megfontolandó, kiegészítő postoperatív röntgen irradiatio nélküli önálló műtét szigorúan tilos, mert biztosan a keloid kiújulását, és az eredeti mérethez képest megnagyobbodását okozza!!!

Ezen rövid, de messze nem teljes és részletes ismertetőből számos ritkábban végzett beavatkozás kimaradt, de talán így is látszik, hogy az esztétikai plasztikai sebészet tevékenysége mily változatos, sokrétű.